A természet ünnepi svédasztala: helló ősz!

Párom leghőbb vágya, hogy a kis verőcei birtok nagy családi-baráti találkozók színtere legyen, ahol mindenki szívesen látott vendég, ahol minden generáció átélheti az összetartozás, a szabadság, az alkotó munka és a természetközelség élményét. Én pedig azt szeretném, hogy váljon otthonossá, ami itt körülvesz bennünket, ahol jó érzés fogadni a hozzánk betérőket és szívesen időzik, akit felcsaltunk. 

Ennek jegyében először is kerítettünk néhány asztalt, mert „több barátot szerez a terített asztal, mint a helyes gondolkodás” (Publilius Syrus).

Sikerült egy Singer öntöttvas varrógéplábat szereznünk, aminek felhasználási lehetőségeiről sok inspirációs képet gyűjtöttem Pinterest albumomba.

Festés közben 

Festés miatt munkapadra emeltük

Felújítására egyszerűnek látszó megoldást választottunk,  lábait újra festettük, deszkákból asztallapot készítettünk, amit zöld lazúrral kentünk le. A fene se gondolta, hogy az öntöttvas lábak festése ilyen pepecs munka, órákat el lehet szöszölni a cirádákkal és ívekkel! :)

Az 50. évfordulóra tartott családi ünnepségen kiállítóasztalként használtuk:

A ház kiürítésekor talált relikviákkal és vadvirágokkal teli kiállítóasztal

Nagyapa fotós kellékei, régi fényképek, eredeti adásvételi szerződés

Régi könyvek, levelek, napló,  használati tárgyak

Régi fényképeken látszik, hogy a ház, a kert berendezéséhez mindig tartozott egy-egy fűzfa-vesszőből font étkezőgarnitúra. Mikor én idekerültem az utolsó fotelek a tűzre kívánkoztak  már, a hozzájuk tartozó priccsszerű napozóágy törött lábakon billegett. Egyedül a kerek asztalka tartotta magát még egy ideig, de miután kint felejtettük az esőben, az is kilehelte a lelkét.

A birtok ura igen sóvárgott újabb fonott bútorzat után, ezért lecsaptam egy használt vesszőgarnitúrára jutányos áron. Talán nem a legszebbek közül való, de olyan bájosan retro.

Az az ötletem támad, hogy a még itt kerülgetett ócska napozóágyból szép nagy asztal lehetne csinálni. Ezért az erősebbik nemmel lefűrészeltettem törött lábait és az Ikeában asztalbakokat vettünk hozzá. Ezek igen praktikusak, mert használaton kívül csak leemeljük róluk az asztallapot és kis helyen tárolható az egész.

Festésre vár az asztallap

Az alja is ébenfekete lesz mindjárt

Finom kávéval ünnepeltük mikor elkészült a nyáron

Bohém sógorommal latolgattuk, hogy hány embert lehet leültetni a nagy asztal körül kényelmesen. Sok jó ember  kis helyen is elfér, de nyolcnak még csak jónak sem kell lennie :)

Október hosszú hétvégéjén megvalósult amire párom vágyott; jöttek-mentek a vendégek, így hol kisebb, hol nagyobb társaságban múlattuk az időt. 

Jó szolgálatot tett a Singer mint kínáló asztalka:

Az első hívatlan vendég

Kávézáshoz, teázáshoz minden előkészítve a tetőteraszon

Nagy kedvencünk a kávéskészlet, ami örökségként maradt ránk

A kártyatartó dobozka már javításra szorulna, most tea kínáló dobozzá lépett elő

Bár szépen sütött a nap, a tetőteraszon üldögélve elkelt a meleg pléd

Őszi színek az asztalon és a kertben

"Egyszer csak, észrevétlenül 

A fa alá avarszőnyeg kerül. 
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. (...)"

Ady Endre: Az Ősz dicsérete 

Nagyításhoz kattints a képekre!

A fotókat Kertész H. Attila készítette

Kérlek adj hangot tetszésednek, kövess  Lady And Mirror facebook oldalán vagy Pinteresten, oszd meg ismerőseiddel vagy írj nekem! Köszönöm!