A Birtok

"Már nem vágyom semmi másra, csak egy kertre, ahol szeptemberi délelőtt fedetlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Az ember a végén csak közhelyekre vágyik. A kert közhely; menjünk haza, üljünk le a diófa alatt."
Márai Sándor: Ég és Föld/A kert

______________________________________________________________________

UPDATE:

Resszkessetek betörők!

Most kaptuk a hírt a telekszomszédtól, hogy egy vaddisznókoca három csíkos malacával járkál be a telkünkre. 




***************************************************************************

Kiváncsi vagy a történetre a kezdetektől? 

Pár éve, nyáron jártam először Verőcén. Párom, akit akkor még csak rövid ideje ismertem, egyszerre szégyenlősen és büszkén mutatta a nagyszülőktől örökölt telket, nyaralót. A domboldalban fekvő, az erdőbe benyúló, elvadult kert, benne a valaha szebb napokat látott öreg ház rögtön magával ragadott. A gondozott gyümölcsösnek már nyoma sem volt, az erdő vette birtokba a kertet, de itt-ott látszottak a nagyapa által kialakított teraszok, melyeket kövekből kirakott támfalak szegélyeztek, és a sűrű erdő-dzsungelbe vágott ösvények kötöttek össze.


Első gyümölcsfacsemeték


Egyértelmű mindkettőnk számára a párommal, hogy a házzal és a kerttel kezdeni kell, kezdeni akarunk valamit. Felújítani, megmenteni mindazt ami értékes, megőrzendő szépség, úgy hogy közben ne változtassuk meg, ne rontsuk el a hangulatát, amit úgy szeretünk.


Helló napsugár, hóvirág, sárga virágú som


Itt a tavasz, indulás a telekre! - adtuk ki a jelszót magunknak. 15-20 éve még mennyire nem értettem a szüleimet, mi a fenét lehet ezen élvezni, hogy megpakoljuk az autót, aztán irány a telek, ott jól kidolgozzuk magunkat és hazajövünk!? Igazából most sem tudnám elmondani mi ebben a jó, egyszerűen csak jó. Főleg ilyenkor tavasszal kellemes az első melengető napsütésben kint a természetben tenni-venni.


„Most megtelt a kert”

Két kerek évfordulót ünnepel a család: 100 éve 
született Nagymama, és hát hol másutt lehetne rá 
méltóképpen emlékezni, mint az éppen 50 éve 
vásárolt verőcei birtokukon!

____________________________________________________

A pad, a kapu és a többiek


Nemigen volt időm blogot vezetni, miközben 
ezerrel készültünk az augusztusi nagy 
családi összejövetelre. Úgyhogy most utólag jövök 
néhány nyúlfarknyi képes beszámolóval; mi minden 
került ki a kezeim közül a nyáron.
Tovább olvasom
_____________________________________________________________________

A természet ünnepi svédasztala: helló ősz!


Párom leghőbb vágya, hogy a kis verőcei birtok 
nagy családi-baráti találkozók színtere legyen,
ahol mindenki szívesen látott vendég, ahol minden 
generáció átélheti az összetartozás, a szabadság, az
alkotó munka és a természetközelség élményét.
Én pedig azt szeretném, hogy váljon otthonossá, 
ami itt körülvesz bennünket, ahol jó érzés 
fogadni a hozzánk betérőket és szívesen időzik, akit felcsaltunk. 
____________________________________________________

Mit lehet csinálni télen azon kívül, hogy várjuk a tavaszt?

Az újév első napjaiban körülnéztünk a kis birtokon. Elsőre minden olyan idegennek tűnt, mintha járt volna ott valaki, mintha nem így hagytuk volna legutóbb. De miután megkönnyebbülten konstatáltuk, hogy nem tűnt el semmi, sem a házból, sem a kertből, nem foglalkoztunk tovább a dologgal. 

 Megkezdtük a tavaszi szezont, éljen!

Minden március 15-dikét a telken töltünk kettesben, ez már-már hagyomány. (Kivéve, amikor a váratlan havazás miatt párom egész éjszakára a vonaton ragadt valahol Debrecen és Budapest között 2013-ban.) Az időjárás ilyenkor kora tavasszal teljesen kiszámíthatatlan; hol kegyes, hol kegyetlen. Most egyszerre volt mindkettő; hétfőn kellemes napsütés, enyhe meleg, kedden zord hideg, esős, havas.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése