2016. december 7., szerda

Ádventi várakozás otthon


Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.

Pilinszky János

2016. november 28., hétfő

Második blog-születésnap



Hipp-hipp-hurrá! Most valami nagyon vidám bejegyzésnek kellene következnie, de az igazság az, hogy elfogyott a lendület. Folyamatosan lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem írok a blogba. Azzal nyugtatom magam, hogy ez csak egy hobbi, senki nem veszi a fejem, ha ritkán vagy egyáltalán nem írok. Akár abba is hagyhatom, ha úgy tetszik, de erről szó sincs és igazából nagyszerű dolog, hogy már két éve vezetgetem! Pillanatnyilag rengeteg olyan új dolog izgat és köti le a figyelmemet és az energiáimat, ami nem való a blogra. Vagy legalábbis szemérmesebb vagyok annál, mint hogy közszemlére kitegyem az ablakba. Nézzétek ezt el nekem! Talán idővel ez is alakul.

2016. szeptember 9., péntek

Idegen tollakkal - lekvárfőzés

Nem, nem akarok idegen tollakkal ékeskedni. Ezeket a lekvárokat nem én főztem, hanem családom fiatalabbik hölgytagja. De olyan guszták és finomak, hogy muszáj ide is feltenni. Balról jobbra: sárgabarack-, szeder-, somlekvár és a multivitaminos őszibarack-sárgabarack dzsem.

2016. augusztus 31., szerda

A cserépfestés




Yukka túlszaporulat van nálunk. Ráadásul az embermagasságú példányok a lomb súlya miatt hajlamosak hasravágódni, ez pedig nem igazán egészséges pozitúra egy növények. Ezt kivédendő egyre nagyobb cserepekbe ültetem őket. Ezzel kapcsolatos legutóbbi DIY feladatom.



2016. augusztus 29., hétfő

"Ó lámpafény, oly szép vagy"

Egy Margitszigetre induló sétánk alkalmával teljesen spontán betértünk egy bizományi bútorboltba, nem vásárlási szándékkal, csak úgy nézelődni. Na én ott megláttam, és többé nem tudtam levenni róla a szemem! Ott lógott szerényen a többi fényes csillár között álmaim lámpája. 

2016. augusztus 11., csütörtök

Jó estét Szomszéd!



Sikerült végre lencsevégre kapni fenti lakótársunkat. Ő az: egy pele. Ez a kimondottan kíváncsi példány vagy fél óráig figyelt minket fentről, mi pedig őt lentről. Próbáltunk mi is kedves arcot vágni, hogy jó benyomást keltsünk szomszédunkban, és talán sikerült is, bár ő nem kapta elő a fényképezőgépét, hogy lefotózzon minket.


2016. július 18., hétfő

Eső után köpönyeg

Ronda esős hétvége van mögöttünk. Azért a kíváncsiság csak kihajtott minket vasárnap a birtokra, hogy lássuk, hogyan halad az építkezés. Ismeritek a játékot, amikor egészen apró különbségeket kell megkeresni két kép között. Rajta, lehet játszani!

2016. július 6., szerda

Szépség és szörnyeteg



Van az úgy, hogy egészen elégedett az ember a világgal, pedig látszólag rettenetes a káosz körülötte. A múlt hét Verőcén ért minket ismét. Körbenézve  a telken sittkupacok mindenütt, de már nem aggódunk miattuk. Az itten állatvilágot viszont szokni kell, főleg egy városi nőnek, mint én.

2016. június 27., hétfő

“Apa kezdődik!”


A verőcei telek alsó kőháza már akkor használaton kívül volt, mikor először jártam itt. Tavaly aztán végleg kiürítettük, amit lehetett a faházba menekítettünk, ami tönkrement kidobtuk. Aztán mikor a kövek is kezdtek kimozdulni a falból, végképp életveszélyessé vált a helyzet.


Megfogalmaztuk hát elképzelésünket és kerestük azt az építészt, aki azonosulni tudna vele.


2016. május 12., csütörtök

Ahol a blogbejegyzések születnek - az íróasztalom


Szegény kis blogom, jól elhanyagoltalak! Pedig történt egy s más változás. Kezdjük mindjárt ott, hogy hol is írom én most ezeket a sorokat. Bemutatom az Íróasztalt.

2016. március 26., szombat

Húsvéti nosztalgia


A tojás a feltámadás szimbóluma: Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját.


2016. március 22., kedd

2016. március 17., csütörtök

Megkezdtük a tavaszi szezont, éljen!


Minden március 15-dikét a telken töltünk kettesben, ez már-már hagyomány. (Kivéve, amikor a váratlan havazás miatt párom egész éjszakára a vonaton ragadt valahol Debrecen és Budapest között 2013-ban.) Az időjárás ilyenkor kora tavasszal teljesen kiszámíthatatlan; hol kegyes, hol kegyetlen. Most egyszerre volt mindkettő; hétfőn kellemes napsütés, enyhe meleg, kedden zord hideg, esős, havas.

2016. március 8., kedd

Ne firkálj a falra! - A krétatábla

Nem tudom mikor történt, de egyszer csak felnőttek a gyerekeim! A múltkor még - tisztán emlékszem - egészen kicsik voltak, aztán pislantottam kettőt - hármat és tessék! Így történt, hogy a matrózos-tengeres szoba felett is eljárt az idő.

2016. január 26., kedd

Párosan szép asztali lámpák

Régóta szemezek olyan inspirációs képekkel, melyeken egyforma asztali vagy álló lámpák szimmetrikusan vannak elhelyezve egy komódon vagy a kanapé két oldalán. Csakhogy két szép új lámpát venni elég költséges, de - gondoltam én - majd kreatívan megoldom ezt fillérekből! Lássuk sikerült-e?

2016. január 13., szerda

Carrie, a hosszú lábú extravagáns



Nem szívesen dugom ki az orrom ilyenkor mikor kinn hideg van, borongós, ködös az idő és hamar sötétedik. Szeretek otthon bevackolódni,  puha anyagokkal, meleg színekkel körbevenni magam. Nem véletlen, hogy éppen most fogtam hozzá ennek a szőrmés lerakóasztalkának az elkészítéséhez. 

2016. január 7., csütörtök

Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit!

Nagyon cuki porcelán baba-teáskészletet találtam - meglepő módon - az Alexandra könyváruházban. Nem haboztunk megvenni, igazi kislányoknak való ajándék! Ám egy igazi babazsúrhoz sütik is kellenek. Elő hát a porcelángyurma recepttel!


2016. január 5., kedd

Mit lehet csinálni télen azon kívül, hogy várjuk a tavaszt?

Az újév első napjaiban körülnéztünk a kis birtokon. Elsőre minden olyan idegennek tűnt, mintha járt volna ott valaki, mintha nem így hagytuk volna legutóbb. De miután megkönnyebbülten konstatáltuk, hogy nem tűnt el semmi, sem a házból, sem a kertből, nem foglalkoztunk tovább a dologgal. 

2016. január 1., péntek

Az ünnepnap azért kápráztat el...


Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drágakő.

William Shakespeare