Mi készül itt? - Öreg tálcából ádventi dekoráció

Mondtam már, hogy szeretem a dobozokat?

Találtam a pincében egy öreg, lepusztult dobozt (?), tálcát(?),  fiókot(?) a jó ég tudja, mi lehetett eredetileg. Olyan barna, lakkozott, jellegtelen félét. Már egy ideje arra várt, hogy kezdjek vele valamit. Most nekiestem, de olyan gyorsan, hogy elfelejtettem közben fényképezni. Lefestettem a krétafestékemmel (igen, még mindig csak ez az egy színem van), visszacsiszoltam és waxoltam. 

Az első gyümölcsfa csemeték

2013. őszén

Egyértelmű mindkettőnk számára a párommal, hogy a házzal és a kerttel kezdeni kell, kezdeni akarunk valamit. Felújítani, megmenteni mindazt ami értékes, megőrzendő szépség, úgy hogy közben ne változtassuk meg, ne rontsuk el a hangulatát, amit úgy szeretünk.

Mi készül itt - Dobozból sosem elég

Ki ne ismerné Gombóc Artúrt és vonzalmát a csokoládéhoz? ”Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét (.....) és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.”

Valahogy így vagyok én a dobozokkal.  Szeretem őket. Legyen fából, fémből, műanyagból,  textillel borított vagy egyszerű kartondoboz, kicsi, nagy, tartós vagy eldobható, kerek,  szögletes vagy ovális, mindegyiket szeretem. 

Az első találkozás

Villa Negra és mögötte a Kőház

Pár éve, nyáron jártam először Verőcén. Párom, akit akkor még csak rövid ideje ismertem, egyszerre szégyenlősen és büszkén mutatta a nagyszülőktől örökölt telket, nyaralót. A domboldalban fekvő, az erdőbe benyúló, elvadult kert, benne a valaha szebb napokat látott öreg ház rögtön magával ragadott. A gondozott gyümölcsösnek már nyoma sem volt, az erdő vette birtokba a kertet, de  itt-ott látszottak a nagyapa által kialakított teraszok, melyeket kövekből kirakott támfalak szegélyeztek, és a sűrű erdő-dzsungelbe vágott ösvények kötöttek össze. 

Mi készül itt? - A kanapé új ruhája

 

Már egy ideje tervezgetem, hogy megújítom a kanapét, áthúzom a párnáit. Egyrészt a színe nem passzolt az új elképzeléseimbe, másrészt elpiszkolódott és nem mosható. 

Na gondoltam, most itt a jó lehetőség hogy a  transzfer-technikát kipróbáljam és csinos vintage párnahuzatokat készítsek. 

Mi készül itt? - Elkezdem

A monotóniát elég jól tűrő ember vagyok, de van az a szint - a mostani már éppen az - ami fölött némán sikítok belül, hogy nem bírom tovább, adjatok a kezembe valamit, akármit, ami kicsit is felvillanyoz és beindítja a fantáziám! Legyen már végre valami kézzelfogható látszata annak, hogy eltelt egy nap! Úgyhogy gondoltam itt az ideje, hogy szabadidőmben nekiálljak valamiféle alkotómunkának, legyen az eredménye bármily kezdetleges is. Nem tartom magam különösen ügyesnek, pláne nem kreatívnak. De Lívia az urban:eve blogban azt írja "itt", hogy “a kreativitás is csak egy izom, és attól erősödik, hogy használod”. Úgy döntöttem hiszek neki, és nekiállok kreativitás izmot növeszteni.