Szeretem a székeket, magával ragad a sokféleségük, különböző színük, formáik, anyagaik. Minden helyiségben kell, hogy legyen belőlük, hiszen praktikus funkciójuk mellett igen dekoratívak is. A jól megválasztott székek még a legegyszerűbb asztalt is feldobják, vagy egyedi hangulatot kölcsönöznek egy unalmas saroknak.
 |
| forrás |
Talán egyszer eljutunk oda a felújításban, hogy ilyen trendi nyaralónk legyen, ahol különböző székek kavalkádja fogja az étkezőt izgalmassá tenni.
 |
| forrás |
Ezért is ragaszkodtam minden ócska székhez, ami a nyaralóból előkerült és amit más talán már kidobott volna.
Ott volt például ez a viharvert thonet szék:
Az ülőfelülete régen tönkrement, lambériával pótolta valaki. De mostanra már ez is hiányos és sajnos az egyik lába is kitört. Komoly asztalosmunkával lehetne úgy megmenteni, hogy eredeti funkciójában használhatóvá váljon. Ennyi ráfordítást viszont – valljuk be – nem ér ez a lestrapált szék. Ám úgy gondoltam, ha ülőalkalmatosságnak nem is, dekorációnak, virágtartónak még megteszi, ha kicsit kipofozom.
Mióta a Kicsi Ház blogban olvastam róla, szerettem volna kipróbálni a "graywash " antikoló technikát. Úgy tűnik megtaláltam a megfelelő alanyt a kísérlethez, mivel Kata szerint „régi népies fa bútoroknak is jót tesz, mert úgy tudjuk világosítani az alapszínét, hogy valójában az eredeti megjelenésén nem sokat változtatunk.” Amennyire tudtam visszaragasztottam a kitört lábat és elkezdtem a festést.
Ime az eredmény:
A telekről került haza ez a két jobb sorsra érdemes szék is. Lábuk, támlájuk szétesett, az ülőrész egyiknél hiányzott, a másikon pedig beszakadással fenyegetett.
Először óvatosan leszedtem a még meglévő ülőrészt és elvittem a lapszabászattal is foglalkozó faáru boltba. A minta alapján vágattam két új ülőlapot rétegelt lemezből.
A háttámla ragasztásánál szembesülnöm kellett azzal, hogy úgy elvetemedtek a hajlított lécek, hogy a tökéletes illesztés már nem volt lehetséges.
Házi krétafestékkel festettem, sárgás-fehér krémszínnel. Jó erősen visszakoptattam, majd világos és sötét wax-szal átkentem.
Ugye milyen kis vidám vintage hangulata lett? A fotók az erkélyemen készültek nyáron, de a székek már visszakerültek nyaralóba. Remélem hamarosan megtalálják végleges és méltó helyüket.
Rettenetesen odavagyok a pálcás székekért is! :)
Olyan dizájner darabra ugyan nem telik mint Lina Nordqvist Family székei, de mikor megláttam, párszáz forintért ezt a retro széket, nem haboztam lecsapni rá, pedig fogalmam sem volt hogy tulajdonképpen hova is szánom. Egyszerűen a „Kell Nekem” kategóriába került.
Így nézett ki, mikor elhoztuk Vácról:
Nem tudom mi volt pontosan a célja az aljára tűzött kis kárpitdarabnak, talán azzal lehetett volna javítani, ha kiszakad? Szakadás ugyan nem volt rajta, de koszos, kopott, ódivatú és randa zöld, úgyhogy a döntés; azonnali csere. Az áthúzás igen egyszerűen ment, mivel az alján lévő négy kis ékeket kellett elfordítani és máris leemelhető volt az ülőfelület. Hm, nagyon-nagyon praktikus megoldás, mondhatni zseniális! :)
Egy visszafogott, szürke bútorszövetet választottam hozzá, ilyesmit:
Pálcás székem a skandináv stílusú előszobában találta meg a helyét. Igen hasznos darab, főleg cipőhúzásnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése