Ki mint vet, úgy arat... vagy mégsem?

Legutóbbi bejegyzésem óta sok víz lefolyt a Dunán, ezért írtam egy kis összefoglalót, hogy mi is történt azóta a Dunakanyar eldugott kis zugában. 

Nos, örömmel jelentem, hogy a tervnek megfelelően elkészültek a magasított ágyások és megtörtént a veteményezés. 

Velünk örültek a vadak is! Volt ugyan egy kis vitánk a dizájnt illetően; a mi szigorúan merev, szimmetrikus elrendezésünk helyett ők inkább a lazán szétrugdosott, kis túrással felturbózott ágyás mellett tették le a voksukat.

ÁPRILIS

Húsvét után kialakítottuk az első két ágyást a fűszerspirál mögött.

Belekerültek a magok és mivel nagyon lelkesek voltunk, kijelöltük a következő két ágyás helyét is.

A fűszerspirálból előbújt a citromfű.

Két héttel később örömmel láttuk, hogy már nő a hónapos retek és elkészült a másik két ágyás is.

Gazduram készített néhány fázisfotót a munkálatokról. Először is kiástuk a jelölés mentén a gödröket.

Az első réteg: korhadó faágak, reményeink szerint ezek alulról táplálni fogják a talajunkat.

Erre került egy réteg a korábban kilapátolt földből.

Az egészet befedtük összegereblyézett tavalyi avarral, hogy serkentsük a talajélet beindulását.

Újabb földréteg került rá, de még mindig nem volt kész.

Jóféle erdei humusz került a tetejére.

MÁJUS

Amíg nem okoznak kárt, egészen viccesek a kertbe bejáró állatok. Például a ház mögötti csalános részt egészen meghökkentő módon turkálták össze a vaddisznók. De vajon melyik állatnak furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy mi a csuda lehet a földre lefektetett és  kövekkel leszorított kartonlapok alatt?  Okvetlenül meg kellett néznie, ügyesen kihúzva a kartonlapok sarkait a ráhelyezett kövek alól.  Elárulom: semmi nem volt ott. Gyommentesítési céllal fektettem le a kartonokat arra a területre, amit később be akarok vonni a művelésbe.

Autónkkal a hegyre kaptatva már szinte a számban éreztem a friss ropogós hónapos retek ízét. Csalódottan vettem tudomásul, hogy alig-alig indult meg az élet a veteményesben.  Piros retek helyett csak vékony cérnaszálakat húzkodtam ki a földből. Vajon mi lehetett a hiba? Túl sűrűn vetettem? Azért még kitartóan tovább próbálkoztam, tök, patiszon és virágmagok  is  földbe kerültek. Hátha mégis lesz belőle valami...

Viszont az erdő, a természet az beindult ezerrel. A látvány a teraszról kárpótol mindenért.

"Körülvesz az erdő.

Égigérő, áthatolhatatlan zöld fal a lombkorona, benne ezer élet döng-zsong-csicsereg... 

Csendben dorombol az erdő a kora-májusi napsütés andalító melegében.

És alatta... - erdő alján pici ház - kis műhelyünk. 

A "Villanegra".

Nagyapa hívta így, nem kevés öniróniával... és a furcsa név annyira ráragadt az évtizedek alatt, hogy ha akarnám se nevezhetném másképp." 

(Verőce50 blog)

No és mi virágzik ott fenn? Nem voltam rest hozzáértőket megkérdezni.

Virágos kőris (Fraxinus ornus)

 Ma is tanultam valamit 😊

Nagyításhoz kattints a képekre!

Kérlek kövesd  Lady & Mirror facebook oldalát, adj hangot tetszésednek, és írhatsz is nekem! Köszönöm!