2019. február 24., vasárnap

Sárga katedrál üveg, bye bye!


Egy fárasztó nap után hazaérve, amikor belépek a lakásomba, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen látvány fogad. Fontos számomra, hogy mikor bezáródik mögöttem az ajtó azonnal kellemes hangulat, az otthonosság érzete vegyen körül. Ennek érdekében elkezdtem lassan átalakítani a régi előszobát. Még csak a folyamat közepén tartok, valamit például kezdeni kell majd a régi kopott padlóval is.
Most az ajtókról szeretnék írni, hiszen ez a probléma - ahogy a facebookos csoportokban is látom - sokakat érint.



Családi házunk építésekor a szüleim a kor divatja szerinti, és az akkori kínálatból a leginkább tetszetős román beltéri ajtókat választották. Ennek immár 35 éve. Nem csoda, hogy egyre nagyobb ellenszenvvel nézegettem ezeket az öreg ajtókat. Talán nem is az ajtók cseresznyefa színe, mint inkább a nappali- és a konyhaajtó  sárga katedrálüvege, ami egyre inkább kiverte nálam a biztosítékot valahányszor ránéztem.








Kerestem a megoldást  a problémára, méghozzá minél költségkímélőbbet, mert az ajtók cseréje szóba sem jöhetett. Először is eldöntöttem, hogy az ajtókat fehérre festem, nagyon nyomasztott már a korábbi komor színvilág az előszobában. Erősen gondolkodtam, hogy mi legyen a sárga üvegekkel. Üvegfestés? Üvegfólia? Vagy csak cseréltessem ki másfajta üvegre? Egyik megoldás sem tűnt vonzónak, tartottam tőle, hogy egyik sem hozza azt a látványt, amire vágyom. 

Sokat keresgéltem és nézegettem inspirációs képeket lakásbelsőkről és arra a felismerismerésre jutottam, hogy az általam kiválasztott képeken sehol sincsnek üveges beltéri ajtók! Innen már egyenes út vezetett a megoldásig: meg kell szüntetni az üveges részt teljesen. Az előszobám több ablakon keresztül kap fényt, nincs szükség az ajtók üvegein átderengő sárgás fényre.





 Az üvegek eltávolítása és falappal történő pótlása komolyabb asztalostudást igényelt volna, ezért erről lemondtam. A lehető legegyszerűbben kivitelezhető megoldást választottam, vékony rétegeltlemezből az üveggel egyező méretű lapokat vágattam, amit aztán ajtó külső és belső oldalán az üvegre szorítottam és díszlécekkel a kerethez fogattam. A tetszetősebb látvány kedvéért  még egy belső keretet is ragasztottam rá díszítésként.

Ezután következett a sérülések, hibák kijavítása fatapasszal. Például a nappali ajtajáról felfeszítés nyomait kellett eltüntetni, ami akkor keletkezett, amikor az egyik gyermekemre rázáródott az ajtó és csak így tudtuk kiszabadítani.





Ezután már nem volt más hátra mint a festés. Ezek az ajtók eredetileg is nagyon nehezek, ezért  nem akasztottuk le őket a festéshez. Megfelelő festőhengerrel szép egyenletesen fel tudtam vinni, nem csöpögött, nem folyt meg a festék az ajtón. Cellkolor Aqua töltőalapozóval alapoztam és - a megfelelő száradási idők betartásával - ugyanilyen márkájú, vízzel higítható selyemfényű fehér zománccal kétszer lefestettem. A szép fehér ajtókra persze nem szereltük vissza a régi meggyötört kilincsket, hanem klasszikus bronz árnyalatú kilincseket vettünk.


Egy-két napig ugyan furcsa bezártság érzést keltett bennünk, hogy a nappalira teli ajtó került, de hamar megszoktuk, és nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel. Sikerült azt a friss és szép látványt elérnem az ajtók felújításával, amire úgy vágytam!




Nagyításhoz kattints a képekre!

Ne maradj le a következő bejegyzésekről sem! Kövess a Lady & Mirror és a Sámli Shop facebook oldalán vagy az instagramon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése