A cserépfestés

Yukka túlszaporulat van nálunk. Ráadásul az embermagasságú példányok a lomb súlya miatt hajlamosak hasravágódni, ez pedig nem igazán egészséges pozitúra egy növények. Ezt kivédendő egyre nagyobb cserepekbe ültetem őket. Ezzel kapcsolatos legutóbbi DIY feladatom.

Ahol a blogbejegyzések születnek - az íróasztalom

Szegény kis blogom, jól elhanyagoltalak! Pedig történt egy s más változás. Kezdjük mindjárt ott, hogy hol is írom én most ezeket a sorokat. Bemutatom az Íróasztalt.

Hirtelen felindulásból

Vannak dolgok amiket nem kell hosszan magyarázni. Ott volt, hát kezdeni kellett vele valamit. Ennyi.

Párosan szép asztali lámpák

Régóta szemezek olyan inspirációs képekkel, melyeken egyforma asztali vagy álló lámpák szimmetrikusan vannak elhelyezve egy komódon vagy a kanapé két oldalán. Csakhogy két szép új lámpát venni elég költséges, de - gondoltam én - majd kreatívan megoldom ezt fillérekből! Lássuk sikerült-e?

Mi készül itt? - Nem mind arany ami fénylik - De igen!

Nagyon elhanyagoltam mostanában a blogírást. Ajaj, nehéz mesterség ez! A kevéske szabadidőmben kell kitalálni, megcsinálni, fotózni és írni róla. Ez utóbbival vagyok erősen lemaradva, már jó rég nem mutattam, mivel is foglalatoskodtam. Ha kíváncsi vagy olvass tovább!

Mi készül itt? - Hátrapillantás az év végére

Ugorjunk vissza az időben! Nem sokat, csak decemberig. Ez a hónap sem telhetett el saját készítésű holmik nélkül, karácsonyra és születés-napokra gyártottam néhány apróságot.

Most, hogy már minden megajándékozott kiörömködte magát, vagy túlélte a csalódását, megmutathatok néhányat. 

Egy lámpa, egy hintaszék és hozzá egy jó könyv

Párom szerint a nappaliba kell egy állólámpa. Egy olyan ami mellé le lehet telepedni hosszú téli estéken egy jó könyvvel, forró teával vagy forralt borral, amikor kinn hordja a havat a szél és a távolból farkasok üvöltése hallatszik… őőőő….bocsánat, ez már egy könyvben van, amibe belelapoztam.

Mi készül itt? - Öreg tálcából ádventi dekoráció

Mondtam már, hogy szeretem a dobozokat?

Találtam a pincében egy öreg, lepusztult dobozt (?), tálcát(?),  fiókot(?) a jó ég tudja, mi lehetett eredetileg. Olyan barna, lakkozott, jellegtelen félét. Már egy ideje arra várt, hogy kezdjek vele valamit. Most nekiestem, de olyan gyorsan, hogy elfelejtettem közben fényképezni. Lefestettem a krétafestékemmel (igen, még mindig csak ez az egy színem van), visszacsiszoltam és waxoltam. 

Mi készül itt - Dobozból sosem elég

Ki ne ismerné Gombóc Artúrt és vonzalmát a csokoládéhoz? ”Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét (.....) és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.”

Valahogy így vagyok én a dobozokkal.  Szeretem őket. Legyen fából, fémből, műanyagból,  textillel borított vagy egyszerű kartondoboz, kicsi, nagy, tartós vagy eldobható, kerek,  szögletes vagy ovális, mindegyiket szeretem.