Ki mint vet, úgy arat... vagy mégsem?

Legutóbbi bejegyzésem óta sok víz lefolyt a Dunán, ezért írtam egy kis összefoglalót, hogy mi is történt azóta a Dunakanyar eldugott kis zugában. 

Nos, örömmel jelentem, hogy a tervnek megfelelően elkészültek a magasított ágyások és megtörtént a veteményezés. 

Velünk örültek a vadak is! Volt ugyan egy kis vitánk a dizájnt illetően; a mi szigorúan merev, szimmetrikus elrendezésünk helyett ők inkább a lazán szétrugdosott, kis túrással felturbózott ágyás mellett tették le a voksukat.

Megszoksz vagy megszöksz?

Egy nagy álommal vágunk neki idén a Hegynek. Szeretnénk tavasztól - őszig, minél több időt a kis birtokon tölteni, sőt amennyire lehet kiköltözni és onnan munkába járni. Vagy inkább úgy kéne fogalmazni, hogy szeretnénk esténként oda hazaérkezni, a magunk kedvére alakított kis paradicsomba - távol mindentől és mindenkitől. Magam is meglepődöm mennyire vonz az egyszerűbb élet, a minimalizmus, a "slow life", vagy bárhogyan is nevezzük. Még az erdőszéli házikó minden kényelmetlenségét és komfortnélküliségét is hajlandó vagyok bevállalni a nyugalomért és szabadságért cserébe.