Kertépítésre fel!

Hihetetlen, már hat éve, hogy egy kis kertrészt elkunyeráltam magamnak apuék által gondozott kertből! Negyven éves koromig, egyáltalán nem érdekelt a kert. Addig annak is örültem, ha az erkélyládákban  a begóniákat életben tudtam tartani nyár végéig. Persze szerettem, hogy ki lehet ülni, de dolgozni nem akartam vele. Aztán lassan valami megváltozott bennem és a kertben is.

Resszkessetek betörők!

Most kaptuk a hírt a telekszomszédtól, hogy egy vaddisznókoca három csíkos malacával járkál be a telkünkre. 

Ki mint vet, úgy arat... vagy mégsem?

Legutóbbi bejegyzésem óta sok víz lefolyt a Dunán, ezért írtam egy kis összefoglalót, hogy mi is történt azóta a Dunakanyar eldugott kis zugában. 

Nos, örömmel jelentem, hogy a tervnek megfelelően elkészültek a magasított ágyások és megtörtént a veteményezés. 

Velünk örültek a vadak is! Volt ugyan egy kis vitánk a dizájnt illetően; a mi szigorúan merev, szimmetrikus elrendezésünk helyett ők inkább a lazán szétrugdosott, kis túrással felturbózott ágyás mellett tették le a voksukat.

Megszoksz vagy megszöksz?

Egy nagy álommal vágunk neki idén a Hegynek. Szeretnénk tavasztól - őszig, minél több időt a kis birtokon tölteni, sőt amennyire lehet kiköltözni és onnan munkába járni. Vagy inkább úgy kéne fogalmazni, hogy szeretnénk esténként oda hazaérkezni, a magunk kedvére alakított kis paradicsomba - távol mindentől és mindenkitől. Magam is meglepődöm mennyire vonz az egyszerűbb élet, a minimalizmus, a "slow life", vagy bárhogyan is nevezzük. Még az erdőszéli házikó minden kényelmetlenségét és komfortnélküliségét is hajlandó vagyok bevállalni a nyugalomért és szabadságért cserébe. 

A cserépfestés

Yukka túlszaporulat van nálunk. Ráadásul az embermagasságú példányok a lomb súlya miatt hajlamosak hasravágódni, ez pedig nem igazán egészséges pozitúra egy növények. Ezt kivédendő egyre nagyobb cserepekbe ültetem őket. Ezzel kapcsolatos legutóbbi DIY feladatom.

Jó estét Szomszéd!

Sikerült végre lencsevégre kapni fenti lakótársunkat. Ő az: egy pele. Ez a kimondottan kíváncsi példány vagy fél óráig figyelt minket fentről, mi pedig őt lentről. Próbáltunk mi is kedves arcot vágni, hogy jó benyomást keltsünk szomszédunkban, és talán sikerült is, bár ő nem kapta elő a fényképezőgépét, hogy lefotózzon minket.

Eső után köpönyeg

Ronda esős hétvége van mögöttünk. Azért a kíváncsiság csak kihajtott minket vasárnap a birtokra, hogy lássuk, hogyan halad az építkezés. Ismeritek a játékot, amikor egészen apró különbségeket kell megkeresni két kép között. Rajta, lehet játszani!

Megkezdtük a tavaszi szezont, éljen!

Minden március 15-dikét a telken töltünk kettesben, ez már-már hagyomány. (Kivéve, amikor a váratlan havazás miatt párom egész éjszakára a vonaton ragadt valahol Debrecen és Budapest között 2013-ban.) Az időjárás ilyenkor kora tavasszal teljesen kiszámíthatatlan; hol kegyes, hol kegyetlen. Most egyszerre volt mindkettő; hétfőn kellemes napsütés, enyhe meleg, kedden zord hideg, esős, havas.

A pad, a kapu és a többiek

Nemigen volt időm blogot vezetni, miközben ezerrel készültünk az augusztusi nagy családi összejövetelre. Úgyhogy most utólag jövök néhány nyúlfarknyi képes beszámolóval; mi minden került ki a kezeim közül a nyáron.

„Most megtelt a kert”

Két kerek évfordulót ünnepel a család: 100 éve született Nagymama, és hát hol másutt lehetne rá méltóképpen emlékezni, mint az éppen 50 éve vásárolt verőcei birtokukon! 

Tündérkertem - A rózsakapu

Pünkösd van és a születésnapom. Tegnap még zuhogott az eső, ma ragyogóan süt a nap és én rózsakaput festek a kertben. Kezdettől fogva tervben volt, hogy itt állni fog egy rózsakapu, ami átvezet a nagy kertből az én kicsi kertembe. A futórózsákat két éve ültettük, egyre nagyobb nádkarók kerültek melléjük, de már azok sem bírták, kellett ez a kapu.

Húsvéti dekoráció

Falra akasztható dekoráció kellékei:

fehérre festett gyümölcsláda, fából készült színes szélmalom, festett fa tojások, kötöződrót, árvácska, fürtös gyöngyike, elszáradt tavalyi pampafű, barkaág, borostyánlevél

Helló napsugár, hóvirág, sárga virágú som

Itt a tavasz, indulás a telekre! - adtuk ki a jelszót magunknak. 
15-20 éve még mennyire nem értettem a szüleimet, mi a fenét lehet ezen élvezni, hogy megpakoljuk az autót, aztán irány a telek, ott jól kidolgozzuk magunkat és hazajövünk!? Igazából most sem tudnám elmondani mi ebben a jó, egyszerűen csak jó. Főleg ilyenkor tavasszal kellemes az első melengető napsütésben kint a természetben tenni-venni. 

Az első találkozás

Villa Negra és mögötte a Kőház

Pár éve, nyáron jártam először Verőcén. Párom, akit akkor még csak rövid ideje ismertem, egyszerre szégyenlősen és büszkén mutatta a nagyszülőktől örökölt telket, nyaralót. A domboldalban fekvő, az erdőbe benyúló, elvadult kert, benne a valaha szebb napokat látott öreg ház rögtön magával ragadott. A gondozott gyümölcsösnek már nyoma sem volt, az erdő vette birtokba a kertet, de  itt-ott látszottak a nagyapa által kialakított teraszok, melyeket kövekből kirakott támfalak szegélyeztek, és a sűrű erdő-dzsungelbe vágott ösvények kötöttek össze.