Minden március 15-dikét a telken töltünk kettesben, ez már-már hagyomány. (Kivéve, amikor a váratlan havazás miatt párom egész éjszakára a vonaton ragadt valahol Debrecen és Budapest között 2013-ban.) Az időjárás ilyenkor kora tavasszal teljesen kiszámíthatatlan; hol kegyes, hol kegyetlen. Most egyszerre volt mindkettő; hétfőn kellemes napsütés, enyhe meleg, kedden zord hideg, esős, havas.
Nem tudom mikor történt, de egyszer csak felnőttek a gyerekeim! A múltkor még - tisztán emlékszem - egészen kicsik voltak, aztán pislantottam kettőt - hármat és tessék! Így történt, hogy a matrózos-tengeres szoba felett is eljárt az idő.
Régóta szemezek olyan inspirációs képekkel, melyeken egyforma asztali vagy álló lámpák szimmetrikusan vannak elhelyezve egy komódon vagy a kanapé két oldalán. Csakhogy két szép új lámpát venni elég költséges, de - gondoltam én - majd kreatívan megoldom ezt fillérekből! Lássuk sikerült-e?
Nem szívesen dugom ki az orrom ilyenkor mikor kinn hideg van, borongós, ködös az idő és hamar sötétedik. Szeretek otthon bevackolódni, puha anyagokkal, meleg színekkel körbevenni magam. Nem véletlen, hogy éppen most fogtam hozzá ennek a szőrmés lerakóasztalkának az elkészítéséhez.
Nagyon cuki porcelán baba-teáskészletet találtam - meglepő módon - az Alexandra könyváruházban. Nem haboztunk megvenni, igazi kislányoknak való ajándék! Ám egy igazi babazsúrhoz sütik is kellenek. Elő hát a porcelángyurma recepttel!
Az újév első napjaiban körülnéztünk a kis birtokon. Elsőre minden olyan idegennek tűnt, mintha járt volna ott valaki, mintha nem így hagytuk volna legutóbb. De miután megkönnyebbülten konstatáltuk, hogy nem tűnt el semmi, sem a házból, sem a kertből, nem foglalkoztunk tovább a dologgal.

Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drágakő.