Szépség és szörnyeteg

Van az úgy, hogy egészen elégedett az ember a világgal, pedig látszólag rettenetes a káosz körülötte. A múlt hét Verőcén ért minket ismét. Körbenézve  a telken sittkupacok mindenütt, de már nem aggódunk miattuk. Az itten állatvilágot viszont szokni kell, főleg egy városi nőnek, mint én.

“Apa kezdődik!”

A verőcei telek alsó kőháza már akkor használaton kívül volt, mikor először jártam itt. Tavaly aztán végleg kiürítettük, amit lehetett a faházba menekítettünk, ami tönkrement kidobtuk. Aztán mikor a kövek is kezdtek kimozdulni a falból, végképp életveszélyessé vált a helyzet.

Megfogalmaztuk hát elképzelésünket és kerestük azt az építészt, aki azonosulni tudna vele.

Ahol a blogbejegyzések születnek - az íróasztalom

Szegény kis blogom, jól elhanyagoltalak! Pedig történt egy s más változás. Kezdjük mindjárt ott, hogy hol is írom én most ezeket a sorokat. Bemutatom az Íróasztalt.

Húsvéti nosztalgia

A tojás a feltámadás szimbóluma: Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját.

Hirtelen felindulásból

Vannak dolgok amiket nem kell hosszan magyarázni. Ott volt, hát kezdeni kellett vele valamit. Ennyi.

Megkezdtük a tavaszi szezont, éljen!

Minden március 15-dikét a telken töltünk kettesben, ez már-már hagyomány. (Kivéve, amikor a váratlan havazás miatt párom egész éjszakára a vonaton ragadt valahol Debrecen és Budapest között 2013-ban.) Az időjárás ilyenkor kora tavasszal teljesen kiszámíthatatlan; hol kegyes, hol kegyetlen. Most egyszerre volt mindkettő; hétfőn kellemes napsütés, enyhe meleg, kedden zord hideg, esős, havas.

Ne firkálj a falra! - A krétatábla

Nem tudom mikor történt, de egyszer csak felnőttek a gyerekeim! A múltkor még - tisztán emlékszem - egészen kicsik voltak, aztán pislantottam kettőt - hármat és tessék! Így történt, hogy a matrózos-tengeres szoba felett is eljárt az idő.