Talán igaza lehet az uramnak - gondoltam, és körbenéztem, milyen lámpa is jöhetne szóba. Vannak álomszépek, dizájnosak, nem mondom, de nem a magamfajtának, aki a szívéhez kap, ha rápillant az árcédulára. Az olcsók pedig olyan unalmasak, hogy el kell fojtsak egy ásítást, már csak ha ránézek is.
De nagy igazság, hogy aki keres az talál, ha mást nem, hát ötletet. Csorba Anita Inspirációk blogjából került elém "ez" a felújított lámpa, és minél többet nézegettem, annál inkább tetszett. Párom eleinte nem volt oda érte, de én már láttam magam előtt a felújított hintaszékkel és tudtam, hogy jó lesz, nagyon jó. Kutatni kezdtem a neten egy olyan régimódi használt lámpa után.
Mikor ráakadtam, habozás nélkül lecsaptam rá. Szinte ingyen jutottam hozzá, szaladtam érte este és vittem boldogan haza kézben. Mosolyogtak a turisták a buszmegállóban, mikor ott vártuk együtt a 8-ast: Én és a Lámpa.
Nem ugrottam rögtön neki, kicsit érleltem magamban milyen is legyen. Szerettem
volna a kis avítt öregasszonyból, modern, kecses hölgyet varázsolni.
Annie Sloan Chalk Paint festéket választottam, Paloma színnel festettem, majd feldobtam
egy kis arannyal. Az arany - ha nem visszük túlzásba - mindent kicsit fényűzöbbé , elegánsabbá tesz.
Sokat nem akartam rákölteni, úgyhogy a búra egyelőre maradt. De hogy mégse legyen annyira ódivatú, a ráragasztott bortnitól elég drasztikusan megszabadítottam, mit szépítsem: letéptem.
A kopott hintaszék szinte sírt mellette, hogy fessem le. Na jó, eredetileg is ez volt a szándékom, úgyhogy ráálltam.
Gondoltam egyet, és kevertem egy kis fekete színezőpasztát a festékhez, hogy a széknek sötétebb tónust adjak. Így jobban mutatnak együtt, az összkép sem monoton. Meg aztán egy nő sem szereti, ha viszontlátja a ruháját a másikon, nem igaz?
Elégedett vagyok az eredménnyel, most már kényelmesen letelepedhetek a karácsonyra kapott könyvemmel, amit napokig alig bírtam letenni. Szívből tudom ajánlani: Petrik Adrien könyvét "Asszony és háza avagy az én Toszkánám".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése