Mi készül itt? - Télbúcsúztató egy kis vidám teáskanna-sapkával

"Végy egy formás teáskannát. Mondjuk 1 forintért, mint én ezt a disznósat a Vaterán" így kezdi a bejegyzést a Modest Home & Garden blogírója, ahonnan a kanna-sapka ötletet loptam.  Szót fogadtam neki, és pontosan 1 forintért én is vettem egy reklámfelirattal elcsúfított teáskannát a Vaterán.

Tájékozatlanabbak most talán azt kérdezik:
- De miért van két füle?
- Hogy jobban halljalak - válaszolta a farkas Piroskának - de az egy másik történet.

Ez egy "tea for one", azaz egyszemélyes teáskanna, amely egy teáscsészéből és egy ráhelyezhető kis kannából áll. 

Megvolt a kiszemelt áldozat, a megvalósítás mégis késlekedett, mert a többi hozzávalót a padláson kellett megkeresni. Ezeket a gombolyagokat még drága nagymamámtól kaptam, nem ilyen bohókás célra, hanem babaholmikhoz, de ez már nagyon régen volt, és már hosszú évek óta nem kötöttem semmit.

Azt mondja nekem a lányom mosolyogva, mikor meglátott a kötőtűkkel ügyködni: "milyen öreges dolog ez... ez a kötögetés". Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy megsértődjek-e, de inkább folytattam a munkát.

Hamar rájöttem, eléggé kell igyekeznem, hogy mire tényleg öreg leszek értsek is ahhoz, amit most csinálok. A kötés is olyan mint a biciklizés - gondoltam - nem lehet elfelejteni. No ez majdnem igaz, de mégsem. Sok próbálgatás és vissza-vissza bontás után sikerült csak megkötni a sapkát. Még jó, hogy nem kisbabának készült a műremek, valószínűleg kevésbé türelmesen viselte volna a tortúrát, mint a kannám.

Úgy döntöttem, hogy csészét szabadon hagyom. Az "egyszerű a választás" feliratot pedig a Teázzak vagy ne teázzak? kérdéssel összefüggésben motivációként fogom értelmezni.

Az általam gyertyatartóvá avanzsált rózsaszín-arany csészét egy adományboltban vettem aprópénzért. Kecses formája tetszett meg és nem is bánom, hogy csak egy darab volt belőle, erőteljes színei miatt egy készlet már sok lenne.

Ezek a kis vidám tárgyak jó kedvre derítenek addig is míg megérkezik végre a nagybetűs TAVASZ!

Szabó T. Anna: Sapka

Egy nap eltelt, telik kettő -

csak kibírom valahogy!

Még akkor is, ha a felhő

eltakarja a napot,

ha mindenki köhög, krákog.

ha sál, kesztyű, sapka kell,

akkor is, ha varjú károg

(ő azt hiszi: énekel),

ha szél csavarja a fákat,

és nátha az orrokat,

és mindenki bágyadt, fáradt,

engem mégse morcogat

semmi bú és semmi bánat,

hisz van párnám, takaróm -

álomlátni hív az ágyam,

inni hív a kakaóm.