Szegény kis blogom, jól elhanyagoltalak! Pedig történt egy s más változás. Kezdjük mindjárt ott, hogy hol is írom én most ezeket a sorokat. Bemutatom az Íróasztalt.
Íróasztalom utoljára diákkoromban volt, de Férj ragaszkodott hozzá, hogy márpedig íróasztal az kell, neki aztán mindenképpen!
Végignéztük a kínálatot és az árakat, és úgy döntöttünk, hogy használtat veszünk aztán majd jól lefestem. Megegyeztünk, hogy klasszikus formát választunk, valami masszív, férfias darabot.
 |
| Telefonos fotó, a színek nem tükrözik a valóságot :( |
Böngésztük az apróhirdetés oldalakat, hátha szembejön a mi asztalunk, és lám úgy lett. Tetszett a formája és a faragás az ajtókon.
Mikor megérkezett lógó orral vettük tudomásul, hogy az egyik lábáról hiányzik a díszítés, az egyik fiók fogantyúja eltér a többitől, a tetején pedig a használatból eredő foltok vannak.
Hónapok teltek el és én csak vártam-vártam az ihletet, hogy milyenre is fessem. Hobbi festőtársaim ódákat zengtek a Lignocolor krétafestékről, de én csak a színskála nézegetésig jutottam, képtelen voltam dönteni. Aztán mikor a festék forgalmazója közelgő áremelés sötét felhőjének közeledtét említette, azonnal kirángattam magam zsibbadt tétlenségemből.
A Spanisch grau nevű szint választottam a nagyobb felületre, az asztal lapjára pedig Tabernas nevű sötétebb szürkét. Ez a krétafesték valamivel hígabb, mint a korábban használt ilyen festékeim. Simább felületet ad, kevésbé rusztikus, de ezzel együtt remekül fed.
Ami viszont meglepett, hogy a Spanisch grau - a dobozban lévő festék szürkéjétől eltérő - kissé kékes árnyalatot kap a bútoraimon (azóta már mást is lefestettem vele, azon is). Viszont - ellentétben az Annie Sloan festékkel, aminek a waxtól bújik elő az igazi színe, szinte felizzik tőle - a waxolás egyáltalán nincs hatással a Lignocolor színekre.
 |
| Festés előtt |
|
| Egy réteg festék felvitele után |
Most először mertem nagyobb felületen is kipróbálni a sötét waxot. Ezzel lehet igazán kiemelni például a faragások szépségét.
 |
| Waxolás után a végeredmény |
Hát mit mondjak, megizzasztott! Nem könnyű vele szépen dolgozni. Az asztal egyik oldalát sikerült úgy összepacsmagolnom, hogy a sárban hempergő varacskos disznó sem csinálhatta volna szebben. Most már tudom - a türelmetlenségem volt az oka - túl nagy területet kentem le egyszerre, ahelyett, hogy kis lépésekben haladtam volna. Újra kellett festenem.
Nincs még felszerelve az össze zárcímke, mert nincsenek meg az eredeti réz csavarok. Én nem akarom rászerelni oda nem illő csavarokkal, mint az előző tulajdonos. Próbáltam már felkutatni, hol lehet ilyen apró csavarokat kapni, de eddig még nem jártam sikerrel.
Ezzel együtt most már úgy döntöttem megmutatom, nem tudok tovább várni.... hja a türelmetlenségem!
Szerintem szuperül mutat a munkatársaimtól nászajándékba kapott modern vonalú IKEA Tobias székkel. A festés kicsit kecsesebbé tette ezt az eredetileg maszkulin darabot. Szóval most az a helyzet, hogy annyira megszerettem, hogy én jóval többet ülök előtte mint Férjuram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése