“Apa kezdődik!”

A verőcei telek alsó kőháza már akkor használaton kívül volt, mikor először jártam itt. Tavaly aztán végleg kiürítettük, amit lehetett a faházba menekítettünk, ami tönkrement kidobtuk. Aztán mikor a kövek is kezdtek kimozdulni a falból, végképp életveszélyessé vált a helyzet.

Megfogalmaztuk hát elképzelésünket és kerestük azt az építészt, aki azonosulni tudna vele.

"A valaha szebb napokat látott elhagyott nyaraló ötven éve a család tulajdona - e fél évszázad alatt a családtörténet fontos része lett, szoros érzelmi szálakkal kötődünk hozzá.

Ezért szeretnénk a rendelkezésre álló anyagi keretek között megmenteni, működőképesen tartani, és lehetőség szerint fejleszteni is azt.

Tavaly ősszel

Keressük a megoldást az épület megmentésére / átalakítására / bővítésére.

Alapkoncepció

A felújított / új épület legyen a vidék arculatába illeszkedő, jelenlegi ház stílusát, karakterét megőrző megjelenésű. 

Elsődlegesen családi nyaralóként biztosítsa egy középkorú házaspár aktív pihenését, de szükség esetén néhány szállóvendég elhelyezését is tegye lehetővé.

Hosszútávú végső cél, hogy a ház adottságai tegyék lehetővé akár az életvitel-szerű használatot is. 

(…)szeretnénk több lépcsőben megvalósítható elképzelést kialakítani, melynek során az egyes lépések a jelenleginél használhatóbbá tennék az épületet, ugyanakkor közelebb vinnének a hosszútávú cél eléréséhez is.”

Több szakemberrel is tárgyaltunk, végül a facebook segítségével találtunk rá (vagy ő ránk, ki emlékszik már?) az építészre, aki értette mit is szeretnénk. Kialakított egy koncepciót, ami alapján - anyagi lehetőségeinkhez igazodva - több lépcsőben talán meg tudjuk valósítani elképzeléseinket.

Kismarty-Lechner Csaba építész szabadkézi rajza

Hosszas várakozás, tervezés és tárgyalások után, végre eljött az idő! 2016. június 13-dikán új fejezet kezdődött a kis birtok életében: elindult a építkezés.

Férjjel már vasárnap kinn voltunk, még utoljára kiélveztük a csendet, a tetőterasz nyújtotta kényelmet, az illatos, langyos nyári estét.

Másnap 7-kor megérkeztek az első mesteremberek, hogy megkezdjék a kőház bontását.

A tetőterasz bontása

Szomorú búcsú a tetőterasztól

Mivel nem akartunk a munkát végzők lába alatt lenni, inkább lementünk a partra. A Dunakanyar látványával nem lehet betelni! Sétálni sajnos a magas vízállás miatt a nevezetes verőcei támfal mellett most nem tudtunk.

Emléktábla a támfalon

Dunai támfal Verőcén

Dunakanyar

Visszatértünk a hegyre. Még egy utolsó egyeztetés, részletek megbeszélése építésszel és kivitelezőkkel, aztán hajrá, szabadkezet adtunk a bontáshoz!

Timi érdeklődve figyeli mi történik 

Egy héttel később a szakik levonultak és mi családilag felvonultunk. Az építési törmelék elszállítását és az aljzat kiásását ugyanis - anyagi megfontolásból (vagy inkább kényszerből) - mi vállaltuk magunkra. A feladat nem kicsi: a felhalmozott törmeléket a ingatlan felső részéből az erősen lejtős, teraszosan kialakított telken keresztül - vödörrel és talicskával - az alsó kapu előtt elhelyezett konténerbe kell juttatni, mivel autóút nem visz fel a házhoz. Hatalmas mennyiségű sitt keletkezett, a korábban saccolt 8 köbméternek három-négyszerese.

Az első sittkupac

De az agyagos, köves talajban az aljzat kiásása sem volt egy sétagalopp. Nekigyűrkőztünk és egy hétig nyomtuk szinte megállás nélkül a legnagyobb kánikulában. Mikor az embernek szinte a puszta létezés is nehezére esik, mi csákányoztunk, lapátoltunk, hordtuk a köveket, téglákat, betondarabokat. Szóval igen aktívan pihentünk a szabi alatt és még nemigen látjuk a végét... tehát akinek nincs jobb dó’ga, jöhet bátran segíteni! :)

Itt tartunk.

Nagyításhoz kattints a képekre!

Kérlek adj hangot tetszésednek, kövess  Lady And Mirror facebook oldalán vagy Pinteresten, oszd meg ismerőseiddel vagy írj nekem! Köszönöm!