"Ó lámpafény, oly szép vagy"

Egy Margitszigetre induló sétánk alkalmával teljesen spontán betértünk egy bizományi bútorboltba, nem vásárlási szándékkal, csak úgy nézelődni. Na én ott megláttam, és többé nem tudtam levenni róla a szemem! Ott lógott szerényen a többi fényes csillár között álmaim lámpája. 

Az eladó szerint az art deco stílusú halványrózsaszín bura a 20-as  évekből való (erről nem vagyok meggyőződve, de úgy legyen!) A többi része viszont új, utángyártott, így használata nem fenyeget zárlattal vagy lakástűzzel.

Férj rögtön látta, hogy ez már szerelem köztünk a lámpával, és mivel az ára is rendben volt, így nem állt boldogságunk útjába, tőlünk szokatlan módon azonnal megvettük. 

Igen ám, de mi eredetileg a Margitszigetre indultunk! Hogyan sétáljunk most? Egy csillárral?!! A boltban felajánlották, hogy menjünk csak nyugodtan, amíg mi sétálgatunk, ők becsomagolják és elég ha zárás előtt visszakanyarodunk érte. Igazán rendesek, nem?

Szóval lekerült a 30 éve itt lógó lámpa, ami a szoba korábbi berendezéseihez még illet, ám az idő már eljárt felette és a mostani környezetben már nagyon szúrta a szemem. De most boldogság van!

Szerintem gyönyörű!

"Ó lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány,

mint a beteg ajkán a bús mosoly,

te vagy, aki a napnak alkonyatján

fáradt szivünkre balzsamot hozol."

Kosztolányi Dezső: Lámpafény