Régóta kacérkodom azzal, hogy leharcolt régi bútorokat fogok felújítani, hogy aztán majd eladjam azokat. Ennek legnagyobb akadálya, hogy mire elkészül a műremek, úgy az szívemhez nő, hogy nem bírok megválni tőle.
Így jártam ezzel a lepukkant csöves székkel is, amit egy séta alkalmával találtunk az utcán. (Ott csövezett az öreg, hehe).
Szerkezetileg masszív volt, de műbőr kárpitja teljesen megkopott, hámlott róla. Tettem egy erőtlen próbát milyen lenne lefestve (a fehér csík a támlán). De be kellett látnom, hogy ez nem fog segíteni rajta, ezért a kárpitozás mellett döntöttem.
Türelmetlenül szétszereltem darabjaira és lebontottam a kárpitot, hogy aztán ilyen megalázó szétszedett, lecsupaszított állapotban lomoljon tovább most már nálam.
Hónapok teltek el így, mire meglett a megfelelő anyag, ami nem drága, de mégis mutatóssá teszi ezt a nagyon kényelmes karfás széket. Bíborrózsaszín, kicsit bőr hatású anyagot választottam.
A munka megkezdésekor előszedtem a lefejtett kárpit darabjait és ráfektetve az anyagra kiszabtam az újat. Ekkor kezdtem el igazán izgulni, mert nemigen szoktam varrni.
Nos a varrással nem volt semmi gond, de mikor rápróbáltam a kész huzatot az ülőrészre, akkor derült ki, hogy valami rejtélyes oknál fogva rövid lett, és alul nem tudom hozzátűzni az ülőkéhez. Szerencsére ezt a malőrt sikerült egy hozzátoldott csíkkal orvosolni, amit csak az vehet észre, akia szék az asztal alá issza magát, de az meg nem az én székem kárpitozását fogja fixírozni.
Eredetileg a támla hátulján egy cippzár fogta össze a kárpitot, amit én mindenképpen ki akartam kerülni. Így a trapéz formára szabott anyagokat három oldalról összevarrtam, majd alulról a keskenyebb rész felöl felhúztam a háttámlára. Ezután felül kézzel összeöltögettem. Ez elég kemény munka volt, kicsit talán lehetne feszesebb is itt az anyag. Lehet, hogy ha nagyon ráérek egyszer, korrigálom ezt a kis lazaságot.
Ezután már nem volt más hátra, mint újból összeszerelni széket. Nos ehhez én kevés voltam egyedül, két férfiembert is segítségül kellett hívnom. Először csak bátorításnak, hogy ki merjem vágni az új anyagot a megfelelő helyeken a csavaroknak (ha rossz helyre kerül a lyuk, oda az egész munkám). Majd jött az összeillesztés fizikai része, ami igazán megizzasztott mindhármunkat, mert úgy kellett a helyükre illeszteni a csavarokat, hogy nem láthattuk pontosan hol is van a furat.
Kérlek adj hangot tetszésednek: kövess Lady & Mirror facebook oldalán és Pinteresten, oszd meg ismerőseiddel és írj nekem! Köszönöm!
Nos a varrással nem volt semmi gond, de mikor rápróbáltam a kész huzatot az ülőrészre, akkor derült ki, hogy valami rejtélyes oknál fogva rövid lett, és alul nem tudom hozzátűzni az ülőkéhez. Szerencsére ezt a malőrt sikerült egy hozzátoldott csíkkal orvosolni, amit csak az vehet észre, aki
Eredetileg a támla hátulján egy cippzár fogta össze a kárpitot, amit én mindenképpen ki akartam kerülni. Így a trapéz formára szabott anyagokat három oldalról összevarrtam, majd alulról a keskenyebb rész felöl felhúztam a háttámlára. Ezután felül kézzel összeöltögettem. Ez elég kemény munka volt, kicsit talán lehetne feszesebb is itt az anyag. Lehet, hogy ha nagyon ráérek egyszer, korrigálom ezt a kis lazaságot.
Ezután már nem volt más hátra, mint újból összeszerelni széket. Nos ehhez én kevés voltam egyedül, két férfiembert is segítségül kellett hívnom. Először csak bátorításnak, hogy ki merjem vágni az új anyagot a megfelelő helyeken a csavaroknak (ha rossz helyre kerül a lyuk, oda az egész munkám). Majd jött az összeillesztés fizikai része, ami igazán megizzasztott mindhármunkat, mert úgy kellett a helyükre illeszteni a csavarokat, hogy nem láthattuk pontosan hol is van a furat.
Maradt még ebből a bőrhatású pink anyagból, és mivel már úgyis belejöttem, varrtam gyorsan két díszpárnát is a kanapéra.
Nagyításhoz kattints a képekre!
Kérlek adj hangot tetszésednek: kövess Lady & Mirror facebook oldalán és Pinteresten, oszd meg ismerőseiddel és írj nekem! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése