Sok bosszúságot okoz az építkezés, sőt még annál is többet! Naivan hittük mi laikusok, hogy elég megtalálnunk a megfelelő tervezőt, kivitelezőt, és majd távolból szemlélhetjük hogyan halad az építkezés. Néhány hónap múlva pedig boldogan átvesszük - még ha jelképesen is - a kulcsokat. Saját kárunkon tanultuk meg, hogy ez bizony így nem működik. Nagyon nem. 
2016 őszén járunk. A mesteremberek hol jönnek, hol nem, de inkább nem. A lebontott vastag kőfal helyett kapunk egy vékony téglafalat kőburkolattal. Mennek a telefonok, viták, győzködések. Nincs mit tenni, ennyi pénzért, ennyi jár.
A munka húzódik, már itt a tél és még mindig nincs kész. Aztán egyszer csak arra eszmélünk, hogy szó nélkül levonultak. Kész. Ám az elkészült munka köszönő viszonyban is alig van a tervekkel. A tetőterasz közepén - mint valami ronda sebtapasz - deszkákkal borított lyuk éktelenkedik némi rásütött vízszigeteléssel. Ez a leendő lépcsőfeljáró helye, melyet csak évek múlva terveztünk megépíteni. Csalódásunk óriási, ezt sem így képzeltük, nem ez volt a terv.
Nem baj. Ha nem is pont olyan mint képzeltünk, azért nem rossz - nyugtatjuk magunkat. Ha kellő távolságból, fél szemem behunyva nézem, még talán szép is. Nem omlik ránk, nem ázik be, és talán szép kis ház lesz belőle egyszer, ha Isten is úgy akarja. Új év jön, új remények!
De úgy tűnik Isten nem úgy akarja, vagy legalábbis nem ilyen egyszerűen. A télbe nyúló betonozás megbosszulta magát, a tetőterasz felső beton rétege felfagyott, és tavasszal már annyira töredezett, hogy lapátolni lehetett a törmeléket. Reklamálásunkra kárpótlásként némi pénzt visszakapunk (ami persze, most már tisztán látszik, hogy nem lesz elég a hiba kijavítására).
De ezek csak apró bosszúságnak tűnnek utólag, az igazi veszteségek árnyékában. Két szerettünk elhunyt tavaly, és Timi kutya is itthagyott bennünket. Talán ezért is álltam le szinte teljesen a blog írásával, mert úgy tűnt, hogy nem is áll másból az életünk, mint temetünk, gyászolunk és próbálunk túlélni.
Persze ez nem teljesen igaz, sok jó dolog is történt és azokról sem szabad elfelejtkezni. A következő bejegyzésben már csak ezekről fogok írni. Ígérem.
Nagyításhoz kattints a képekre!
Kérlek adj hangot tetszésednek, kövess Lady & Mirror facebook oldalán és Pinteresten, oszd meg ismerőseiddel vagy írj nekem! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése