Tegye fel a kezét, akinek nem volt, és nem is vágyott tinédzser korában egy olyan igazán hosszú sálra, amit ha körbetekert a nyakán (hattyúnyakúak kétszer is), még akkor is térdénél lifegett a vége. Szerintem mindenkinek volt ilyen, aztán a második télen rájött, hogy milyen rohadt kényelmetlen, egyébként is ciki, és attól kezdve nem hordta.
Az eredeti sál már félig lebontva |
Mostanában láttam néhány videót a YouTube-on a “karral kötött sálról” és nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki én is, új életet és formát adva ezzel a már évek óta csak a szekrény mélyén kallódó - fent említett - hosszú sálnak.
Feltekert gombolyag |
Tudom itt a tavasz és már nem a kötött holmikról kellene posztolni, de a kora reggeli hűvösben azért az én nyakam még örül a sálnak.
A "karral kötött sál" egyébként hihetetlenül gyorsan elkészül, max. 30 perc/sál. Úgyhogy az Időképet elnézve, az elkövetkező 12 napban még annak is érdemes rászánnia magát, aki egyébként nem tud a kötőtűvel bánni. Nem kell hozzá más, mint egy jó vastag fonál és két átlagosan formás kar. Szeretem az ilyen egyszerű, pikk-pakk kész és azonnal használható dolgokat.
Mivel az akcióm az újrahasznosítás jegyében született, lebontottam a meglévő sálat, és egy szép nagy gombolyagba feltekertem. Aztán megnéztem megint a videót és kezdtem elölről a gombolyítást, mert kiderült, hogy két gömböcre van szükségem ahhoz, hogy duplán legyen a fonal a kezemben.
Magát a kötést nem fotóztam, szuper videókat lehet találni a neten ennek mikéntjéről. Például: Arm Knitting for Beginners vagy FollowAnna
A szürkés, sötétebb rész |
Az én sálam több okból kicsit más a videón látottakhoz képest:
- hosszabbra kötöttem, így csak lazán veszi körül a nyakam,
- a fonal vékonyabb, és mivel rögtön a fejtés után kötöttem, így hullámosak maradtak a szálak.
- A színek válogatásával sem vacakoltam, amilyen sorrendben éppen egymás mellé került a két szálon a korábban lefejtett fonal, úgy kötöttem. Utólag örültem, hogy így tettem, így van a sálnak sötétebb és világosabb része, így hangulattól függően tekerhetem a nyakamba.
- A színek válogatásával sem vacakoltam, amilyen sorrendben éppen egymás mellé került a két szálon a korábban lefejtett fonal, úgy kötöttem. Utólag örültem, hogy így tettem, így van a sálnak sötétebb és világosabb része, így hangulattól függően tekerhetem a nyakamba.
Ha nagyzolni akarnék azt mondhatnám: Mindez egy előre eltervezett koncepció és a dizájn része, ez az általam kitalált "tavaszi stílus" :)
De nem akarok nagyzolni, inkább azt mondom, hogy nem bánom, hogy nem tökéletes, ettől lett egyedi.
A világosabb, fehérrel kötött rész |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése