Lady & Mirror: Kertépítésre fel!

Hihetetlen, már hat éve, hogy egy kis kertrészt elkunyeráltam magamnak apuék által gondozott kertből! Negyven éves koromig, egyáltalán nem érdekelt a kert. Addig annak is örültem, ha az erkélyládákban a begóniákat életben tudtam tartani nyár végéig. Persze szerettem, hogy ki lehet ülni, de dolgozni nem akartam vele. Aztán lassan valami megváltozott bennem és a kertben is.

Nagyításhoz kattints a képekre!

Cinke a madáretetőben

Az utolsó rózsa

Pici, intim kertecském idővel kitágult és egy nagyobb részt vehettünk birtokba a közös telekből. A kezdeti kertrészemet határoló apácarács korhadásnak indult és egy vihar végleg megpecsételte a sorsát. Apukám ültette gyümölcsfák és díszfák egyre terebélyesebbé váltak, és ezzel egyre árnyékosabbá vált a kert. A szép gyep, amit elképzeltem, minden erőfeszítés (újabb és újabb vetések) ellenére sem maradt meg. Be kellett látnom: vagy fák, vagy fű, a kettő együtt nem megy. Csak hát fákat nem szívesen vágunk ki, ugye?! Néhány beteg fától aztán mégis meg kellett válnunk. Ettől ugyan nem lett sokkal naposabb a kert, de legalább kicsit kitágult a tér.

Az út kijelölése

Nyomvonal kiásás

Idén ősszel egy tévében futó - kertépítő - sorozat hatására nagy változásra szántam el magam. Egy új kert képe jelent meg előttem, ami jobban illeszkedik az adott körülményekhez, és amit jobban ki fogunk tudni használni. Petrik Adrien írja könyvében (A másik kert), hogy sokat kint lenni a kertben úgy lehet, ha sokszor kint eszünk. A mi házunknak viszont nincs közvetlen kertkapcsolata. Hiába a kerti asztal és a kerti székek, ha a konyha messze van.

A munka kezdetetén

Már jól kirajzolódik az útvonal

Szóval kell egy pici “kerti lak”, saját kis terasszal! - született meg bennem az ötlet. Kell kerti út, ami végigfut a lépcsőtől a kerti házikóig, onnan tovább az oroszlánlábas padig, majd a rózsakapun keresztül vissza a lépcsőig. Terveim szerint a faházikó az L alakú kert sarkába kerül, így a teraszról mindkét irányt belátjuk és gyönyörködhetünk benne anélkül, hogy a környező házak ablakaiból odalátnának. A fák, bokrok takarása biztosítja majd a hely intimitását. Az utak határolta ágyásokat pedig árnyéktűrő növényekkel fogom beültetni. Jöhetnek az árnyékliliomok, a páfrányok és kedvenceim; a hortenziák minden mennyiségben!

Az út elérte a leendő terasz szélét

Útelágazás

A rózsakapu alatt

Technikai okokból a könnyebbik végén fogtuk meg a munkát, és az útépítéssel kezdtük. Hosszas hezitálás után bontott téglákat rendeltünk, mert úgy gondoltuk, hogy az ebből épített járda fogja megadni azt a rusztikus látványt, amire a kertünkben vágyunk.

Virágültetéshez készülődés

A munka még nincs kész, de ránk sötétedik

Kijelöltük hát a leendő kerti házikó és a terasz helyét, valamint az utak vonalát, először papíron, majd némi módosítással a helyszínen is. Párom építette a téglautat, én pedig a már meglévő száraz patakmedret tereltem kicsit beljebb és lapos terméskövekből a madáretető alatti kis placcot alakítottam ki. A tervek alapján ezek kerültek mélyárnyékba, és a világosabb; félárnyékos vagy napos részeket hagytuk szabadon az ágyásoknak. A faház és a terasz építése tavaszra maradt.

A hosszú deszkák jelölik a leendő terasz helyét

Hoppá! Lencsevégre kapott a lesifotós :)

Kanyargós ösvény (a jukkát megviselte az átültetés, remélem túléli)

A száraz kavicsos patakmeder csak dekorációs elem

Ahogy kezdett alakulni a kert formája, erős késztetést éreztünk, hogy felkeressük a közeli kertészeteket, ahonnan aztán sok új növény jött velünk haza. A már meglévőknek is új helyet kerestem, ahol reményeim szerint jobban fogják érezni magukat. A korábbi rossz tapasztalatok ellenére a gyeppel, a téglaút közeibe mégis szórtam fűmagot, hátha megfogja a földet a téglák körül. Néhol már előbújtak a fűszálak! A hortenziákkal eddig télen nem volt szerencsém, mindig visszafagytak, ezért most hálóval vettem körbe, és lehulló falevelekkel vastagon betakargattam őket.

Még virágzó hortenzia

Új szerzemény: Hydrangea macrophylla Teller Variegated

Már kibújtak a fűszálak a téglák közül

Hóbogyó

Télálló fukszia (Remélem tényleg az lesz!)

Apró krizantém

Szurkolok nagyon a kertnek, hogy a növények megeredjenek és életben maradjanak! Habár még messze nincs kész, szerintem már most is szép a kert, ahogy mindent beborít a sárgabarackfa aranyló levele.