2019. március 1., péntek

"Pinterest does not devalue my creativity"

Ma délelőtt olyan történt, ami azóta sem hagy nyugodni. Amire azt mondja az ember, hogy "Ilyen nincs!", pedig tudja, hogy van. Bárkivel előfordul, még a nála sokkal-sokkal kreatívabb emberekkel is. Hol is kezdjem a történetet?


2019. február 24., vasárnap

Sárga katedrál üveg, bye bye!


Egy fárasztó nap után hazaérve, amikor belépek a lakásomba, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen látvány fogad. Fontos számomra, hogy mikor bezáródik mögöttem az ajtó azonnal kellemes hangulat, az otthonosság érzete vegyen körül. Ennek érdekében elkezdtem lassan átalakítani a régi előszobát. Még csak a folyamat közepén tartok, valamit például kezdeni kell majd a régi kopott padlóval is.
Most az ajtókról szeretnék írni, hiszen ez a probléma - ahogy a facebookos csoportokban is látom - sokakat érint.

2018. december 2., vasárnap

Ádvent "csakazértis"


A 40+ előnye, hogy van már annyi kacatod otthon, hogy BÁRMIKOR - ha ádvent első vasárnapján még nincs koszorúd és betegen haldokolsz éppen, akkor is - össze tudsz dobni 5 perc alatt valami alternatív koszorúfélét.

2018. november 24., szombat

Dzsungel hangulat



Szóval az van, hogy eljutottunk odáig, több a bútor, mint amennyit az otthonunk elbír. Így hát a közeljövőben kénytelen leszek néhány általam felújított bútortól megválni. Bemutatom azt a két fotelt, amelyek igen leharcolt állapotban kerültek hozzám, de pálcás háttámlájuk azonnal megragadott. 


2018. november 18., vasárnap

Kertépítésre fel!


Hihetetlen, már hat éve, hogy egy kis kertrészt elkunyeráltam magamnak apuék által gondozott kertből! Negyven éves koromig, egyáltalán nem érdekelt a kert. Addig annak is örültem, ha az erkélyládákban  a begóniákat életben tudtam tartani nyár végéig. Persze szerettem, hogy ki lehet ülni, de dolgozni nem akartam vele. Aztán lassan valami megváltozott bennem és a kertben is.

2018. június 4., hétfő

Resszkessetek betörők!

Most kaptuk a hírt a telekszomszédtól, hogy egy vaddisznókoca három csíkos malacával járkál be a telkünkre. 

2018. május 16., szerda

Ki mint vet, úgy arat... vagy mégsem?



Legutóbbi bejegyzésem óta sok víz lefolyt a Dunán, ezért írtam egy kis összefoglalót, hogy mi is történt azóta a Dunakanyar eldugott kis zugában. 

Nos, örömmel jelentem, hogy a tervnek megfelelően elkészültek a magasított ágyások és megtörtént a veteményezés. 

Velünk örültek a vadak is! Volt ugyan egy kis vitánk a dizájnt illetően; a mi szigorúan merev, szimmetrikus elrendezésünk helyett ők inkább a lazán szétrugdosott, kis túrással felturbózott ágyás mellett tették le a voksukat.