Kertépítésre fel!

Hihetetlen, már hat éve, hogy egy kis kertrészt elkunyeráltam magamnak apuék által gondozott kertből! Negyven éves koromig, egyáltalán nem érdekelt a kert. Addig annak is örültem, ha az erkélyládákban  a begóniákat életben tudtam tartani nyár végéig. Persze szerettem, hogy ki lehet ülni, de dolgozni nem akartam vele. Aztán lassan valami megváltozott bennem és a kertben is.

Resszkessetek betörők!

Most kaptuk a hírt a telekszomszédtól, hogy egy vaddisznókoca három csíkos malacával járkál be a telkünkre. 

Ki mint vet, úgy arat... vagy mégsem?

Legutóbbi bejegyzésem óta sok víz lefolyt a Dunán, ezért írtam egy kis összefoglalót, hogy mi is történt azóta a Dunakanyar eldugott kis zugában. 

Nos, örömmel jelentem, hogy a tervnek megfelelően elkészültek a magasított ágyások és megtörtént a veteményezés. 

Velünk örültek a vadak is! Volt ugyan egy kis vitánk a dizájnt illetően; a mi szigorúan merev, szimmetrikus elrendezésünk helyett ők inkább a lazán szétrugdosott, kis túrással felturbózott ágyás mellett tették le a voksukat.

Megszoksz vagy megszöksz?

Egy nagy álommal vágunk neki idén a Hegynek. Szeretnénk tavasztól - őszig, minél több időt a kis birtokon tölteni, sőt amennyire lehet kiköltözni és onnan munkába járni. Vagy inkább úgy kéne fogalmazni, hogy szeretnénk esténként oda hazaérkezni, a magunk kedvére alakított kis paradicsomba - távol mindentől és mindenkitől. Magam is meglepődöm mennyire vonz az egyszerűbb élet, a minimalizmus, a "slow life", vagy bárhogyan is nevezzük. Még az erdőszéli házikó minden kényelmetlenségét és komfortnélküliségét is hajlandó vagyok bevállalni a nyugalomért és szabadságért cserébe. 

Borongós visszatekintés

Sok bosszúságot okoz az építkezés, sőt még annál is többet! Naivan hittük mi laikusok, hogy elég megtalálnunk a megfelelő tervezőt, kivitelezőt, és majd távolból szemlélhetjük hogyan halad az építkezés. Néhány hónap múlva pedig boldogan átvesszük - még ha jelképesen is - a kulcsokat. Saját kárunkon tanultuk meg, hogy ez bizony így nem működik. Nagyon nem. 

Az öreg csöves

Régóta kacérkodom azzal, hogy leharcolt régi bútorokat fogok felújítani, hogy aztán majd eladjam azokat. Ennek legnagyobb akadálya, hogy mire elkészül a műremek, úgy az szívemhez nő, hogy nem bírok megválni tőle. 

Ádventi várakozás otthon

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.

Pilinszky János