2014. november 20., csütörtök

Az első találkozás



Villa Negra és mögötte a Kőház
Pár éve, nyáron jártam először Verőcén. Párom, akit akkor még csak rövid ideje ismertem, egyszerre szégyenlősen és büszkén mutatta a nagyszülőktől örökölt telket, nyaralót. A domboldalban fekvő, az erdőbe benyúló, elvadult kert, benne a valaha szebb napokat látott öreg ház rögtön magával ragadott. A gondozott gyümölcsösnek már nyoma sem volt, az erdő vette birtokba a kertet, de  itt-ott látszottak a nagyapa által kialakított teraszok, melyeket kövekből kirakott támfalak szegélyeztek, és a sűrű erdő-dzsungelbe vágott ösvények kötöttek össze. 

A természet átformálta a nagyszülők halála után  néhány évig magára hagyott kis birtokot, de mindez cseppet sem vett el a hely szépségéből.  A házat körülölelő titkos kert, mint egy szégyenlős nő, apránként tárta fel bájait, mindig újabb megcsodálnivalót kínálva. Ilyen a kerti vasút is, de erről majd később. A hely, a környék gyönyörű, fenn vagyunk a hegyen,  benn az erdőben, a természetben (egészen közel a házhoz még magasles is áll), mégis  közel a falu, közel a csodálatos Dunakanyar.
Ibolya a kőház falán
Jövőre lesz 50 éve, hogy a családé lett ez a kis birtok a rajta álló legalább 100 éves házzal. Maga a ház két részből áll, az alsó része a kőház, oldalában íves lépcső vezet fel a tetőteraszra, az azon lévő félrönkökkel épített faházhoz.  Sajnos a kőház az évek alatt igen rossz állapotba került, jelenleg üres, csak három kicsi denevér lakja. Még így is látszik szépsége, “egy csipet Provence” - mondta  rá nemrégiben valaki. Mellette a hasonló stílusban épült - a családban csak „Villa Negrának” becézett – szerszámtároló-műhely. Jelenleg csak a felső házat használjuk, közösen azzal a néhány pelével, akik a tetőtérben élnek. Bár nincs víz, és pillanatnyilag villany se, komoly erőfeszítések árán sikerült némileg megállítani a felső ház pusztulását. Ablakainak szépséges kovácsoltvas rácsai és az ütött-kopott spaletták stílusosan teszik tetszetőssé az összképet. Férjem szerint kétféle ember van: aki utálja ezt a nomád helyet, és aki odavan érte.
 
Nálam szerelem volt első látásra.

Faházat körbefonja az erdő

Fotók: Kertész H. Attila /nagyításhoz kattints a képekre/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése