Mi készül itt? - Öreg tálcából ádventi dekoráció

Mondtam már, hogy szeretem a dobozokat?

Találtam a pincében egy öreg, lepusztult dobozt (?), tálcát(?),  fiókot(?) a jó ég tudja, mi lehetett eredetileg. Olyan barna, lakkozott, jellegtelen félét. Már egy ideje arra várt, hogy kezdjek vele valamit. Most nekiestem, de olyan gyorsan, hogy elfelejtettem közben fényképezni. Lefestettem a krétafestékemmel (igen, még mindig csak ez az egy színem van), visszacsiszoltam és waxoltam. 

Öregíteni akartam, de csak világos waxom van, sötétre már nem futotta a keretből.  Én viszont ennél régiesebb külsőt szerettem volna, és olyan vagyok, hogy adj uram de rögtön.  Itt a Mikulás, karácsony, miegymás, a pénz kell most másra, úgyhogy szegény ember vízzel főz, reggelre  megszületett a megoldás; a világos waxot összekevertem barna cipőbox-szal és azzal kentem át a tálcámat. Teljes siker!

Most aztán olyan jó koszos-kopott színe lett, pont amilyet akartam, amilyet nálam profibbaknál láttam.  Úgy látom nem fog, de azért aki széket öregítene, ne csinálja utánam, nem vállalok érte garanciát, hogy nem lesz barnamackós a hátsója ha feláll!

Ma van ádvent első vasárnapja, nem készítettem idén koszorút, de ha már van egy tálcám ugye, gyorsan összedobtam egy ilyen kis egyszerűt.

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.