Mi készül itt - Dobozból sosem elég

Ki ne ismerné Gombóc Artúrt és vonzalmát a csokoládéhoz? ”Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét (.....) és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.”

Valahogy így vagyok én a dobozokkal.  Szeretem őket. Legyen fából, fémből, műanyagból,  textillel borított vagy egyszerű kartondoboz, kicsi, nagy, tartós vagy eldobható, kerek,  szögletes vagy ovális, mindegyiket szeretem. 

Sok-sok doboz kell, például a konyhába: sütis doboz buliba vinni, ebédhordó doboz a munkahelyre, tárolódoboz kávénak, teának. Ahol nők laknak, ott ugye kell, hogy legyen egy varródoboz, egy ékszerdoboz (egy??), és egy doboz a régi fényképeknek, amit nem rendeztünk albumba. Aztán kell egy pénzes doboz, amibe be lehet tenni a havi kajapénzt vagy a dugipénzt. (Megfigyeltétek, hogy a filmekben ez utóbbi mindig egy kicsi bádogdoboz a konyhaszekrényben?)  

https://www.facebook.com/zahalka.dani.foto

Édesanyámtól örökölt igazi rózsaszín vintage dobozom még az esküvői dekorációban is főszerepet kapott, egyébként ebben  laknak a csipkés zsebkendők, -kesztyűk és egyéb apró csipkék. De van egyszerű zoknis dobozom és körömlakktároló dobozom is. 
Mert az embernek annyi kacatja van… és hova lehet legjobban elpakoni  a kacatot? Egy dobozba! Na ugye!

Felújításra vár

Így aztán megérthetitek, hogy megdobbant a szívem, amikor tavaly nyáron a verőcei kőház kiürítésénél a sok szemét között rábukkantam egy kiszuperált elsősegély-dobozra. 

A párom kicsit furcsállotta, hogy ez a vacak kell nekem, olyan rossz bőrben volt szegény, hogy mikor itthon kezelésbe vettem, hogy megszabadítsam a pókhálótól és a portól, egyszerűen szétesett. Még ez sem vette el a kedvem, ilyen esetekre találták fel a szöget és a ragasztót.

Csiszolás után, a teteje még leválni készül.

Miután ismét egyben volt a doboz, finoman átcsiszoltam az oldalát kívül-belül és lelakkoztam. A teteje és az alja sajnos nem fából van, hanem farostlemezből, ezért ezeket decoupage technikával befedtem. 

Kívülről kész a felújított doboz

Találtam otthon belepasszoló fonott kosárkákat, meg egy kisebb fadobozkát a fiamtól, ezeket csinosan elrendezgettem és beleköltöztettem az apró-cseprő bizsukat, láncokat, gyűrűket, fülbevalókat és egyéb ingyom-bingyomokat.  

Fonott kosárkákban a bizsuk

Belül úgy maradt a farostlemez csupaszon, mert nem tudtam eldönteni mi legyen vele. Arra gondoltam tükröt kéne vágatni a doboz felső részébe, de ez már túl macerásnak tűnt, én meg nem szeretem a macerás dolgokat,  úgyhogy elkezdtük használni és szeretni úgy ahogy volt.

Aprócska fadoboz

Most viszont, hogy megvettem életem első krétafestékét - amivel főleg a verőcei házban vannak nagy terveim - új szemmel néztem körbe a lakásban, hogy hol is lehetne ezt gyorsan kipróbálni. Ekkor esett a pillantásom az apró fadobozkára, és ha már odaesett, le sem vettem róla. Eredetileg kalocsai mintával volt díszítve,  amit a fiam  rajzolt rá filctollal valami iskolai foglalkozás keretében, én meg  most az egészet szépen átpingáltam szürkére. Hát anya az ilyen??!

Belül is kifestve és transzfer mintával díszítve 

De túl gyorsan elkészült a kreáció, az ecset meg nagyon festeni akart még valamit, így hát engedtem, hogy  a nagy bizsus doboz belsejét is kifesse. Szép világosszürke lett ez is, illik a szalvétához, ami kívülről díszíti. 

Hm... talán mégis túl egyhangúan szürke - gyorsan nyomtam rá egy transzfermintát is. 

Minta került a kicsi dobozra is

Aztán persze - mindenki tudja hogy van ez - egyszeriben a kicsi doboz is nagyon meztelennek tűnt, úgyhogy arra is kellett valami transzferálni (létezik ilyen szó egyáltalán?).