Megkezdtük a tavaszi szezont, éljen!

Minden március 15-dikét a telken töltünk kettesben, ez már-már hagyomány. (Kivéve, amikor a váratlan havazás miatt párom egész éjszakára a vonaton ragadt valahol Debrecen és Budapest között 2013-ban.) Az időjárás ilyenkor kora tavasszal teljesen kiszámíthatatlan; hol kegyes, hol kegyetlen. Most egyszerre volt mindkettő; hétfőn kellemes napsütés, enyhe meleg, kedden zord hideg, esős, havas.

A régi kertkapu deszkájából üdvözlő tábla készült tavaly

Megérkezésünkkor a kert szokott tavaszi arcát mutatta, virágzik a hóvirág, a som, bájos vadvirágok mindenütt, köztük itt-ott néhány ibolya és nemsokára nyílik az aranyeső is. 

Sajnos a gyümölcsfák közül kettőt megrágtak a vadak, már csak a körtében bízunk, hogy életben marad. Ám az igazi csapással a háznál szembesültünk; amitől tartottunk, most bekövetkezett! Az egyik fal megindult, kövek omlottak le, összezúzva néhány virágcserepet és egy ócska vödröt. Még szerencse, hogy éppen nem jár arra senki, emberben, állatban nem esett kár. Már van építészünk, van koncepciónk a ház helyreállítására, de sajnos Isten malmai lassan őrölnek!

Az alsó házzal nemigen tudunk egyelőre mit kezdeni, így maradt a felső faházzal való foglalatosság. Férj - mint minden évben ilyenkor - lekente a faházat a darazsak távoltartására, én pedig bútorfestésbe kezdtem.

Eddigi szekrényfelújításaimról nem születtek még igazi blogbejegyzések, ennek oka, hogy elégedetlen vagyok az elkészült fotókkal. Nem adják vissza azt a minőségi átalakulást, ami olyan szembetűnő a valóságban.

Itt van például a kis éjjeliszekrény, amit még tavaly Annie Sloan krétafestékkel festettem, kicsit megkoptattam és új kerámiagombokkal tettem rá. Igazán jó fotó még nem készült róla.

Most egy régi polcos szekrényt vettem kezelésbe. Öreges barna színétől szabadulni akartam, elsőre a fehér mellett döntöttem, bár az is benne van a pakliban, hogy nem ez lesz a végleges. Költségkímélésből most házi krétafestéket kutyultam, és azzal láttam neki.

A tetején egy kicsit sérült volt a furnér, sikerült visszaragasztani és a hibás részt mestertapasszal javítani.

Mivel már nem ez az első öreg szekrény amit festek, így nem ért meglepetésként, hogy az új festés "átvérzik", azaz száradás során elszíneződik, foltos lesz. Nem minden esetben fordul ez elő, de régi bútoroknál számítani kell rá. A fából kioldódó tanninok okozzák, legalábbis ezt mondják az okosok. (Aki nem hiszi, járjon utána!) Ilyenkor alapozóval vagy lakkozással kell lezárni a felületet és ezzel megakadályozni, hogy az új festék kioldja a tanninokat. Szerencsére találtam alapozót a műhelyben, a polcokat és az ajtókat gyorsan lekentem, így az erősen átütő, kontúros foltok  az újabb réteg krétafesték felvitele után eltűntek. A szekrény többi részén nem éreztem szükségesnek az alapozást, mert kicsit besárgult ugyan, de olyan egyenletesen és csak éppen annyira, hogy még jól is áll ennek az öreg bútornak.

Csodásan sütött a nap, nagyon élveztem, hogy a tágas tetőteraszon festegethetek. Éppen a pulóvert készültem levetni, amikor egy rossz mozdulatnál megcsípett egy fránya méhecske. Piszkosul fájt, de még ez sem szegte kedvem, hideg vizes borogatás rá és pingáltam  is tovább.

Másnap rettentő hidegre fordult az idő és szakadt az eső, egy rövid ideig még a hó is. Beszorultam a bútorfestéssel a pici előtérbe. Jól meg volt rakva a kályha, nem fáztam, de az alapozó nagyon lassan száradt, így a szekrény nem készült el. 

Úgy jöttünk el, hogy jó nagy csatateret hagytunk magunk után. A pici szobában konyhai eszközök, edények mindenfelé, mind arra vár, hogy a következő szabad hétvégénken befejezzem a szekrényt és visszakerüljenek a helyükre.

Nagyításhoz kattints a képekre!

Kérlek adj hangot tetszésednek, kövess  Lady And Mirror facebook oldalán vagy Pinteresten, oszd meg ismerőseiddel vagy írj nekem! Köszönöm!